„A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá –, s ezáltal végül embertelenné"
Nem akartam több sporttémához kapcsolódó könyvet olvasni a hónapban, ez a klasszikus azonban már régen várt a sorára, halogattam is egy ideje, így nem csak a mostani kihíváshoz, hanem a 2018. januárihoz is megfelelt. :)
Történetünk szereplői gyakorlatilag névtelen személyek, kivéve a fiatal Czentovicot, aki egy emberileg és - a sakkot kivéve - intellektuálisan sem éppen egy figyelemreméltó személyiség, és a rejtélyes Dr. B-t, aki fejből játszik le komplett sakkpartikat. Kevés szereplőnket csupán egy sakkjátszma és a New Yorkból Buenos Airesbe tartó hajóút köti össze. Igazából a többi szereplő kiléte, jelleme teljesen mellékes is a történet szempontjából, a cselekmény inkább a két nevesített szereplő élettörténetére fókuszál.
Czentovicot egy pap nevelte fel, igazából soha az életben nem értett semmihez, nem is érdekelte semmi. Csupán a mezőgazdasági, ház körüli munkákra mutatott némi hajlandóságot. Sakk iránti kivételes tehetségére egy véletlen folytán derült fény. Maga a figura rendkívül antipatikus:beképzelt, undok karakter, aki a földre sem lépne, ha nem lenne muszáj. Gyakorlatilag leereszkedik a hajó iránta érdeklődő utasaihoz, amikor pénzért(!) hajlandó egy sakkpartit játszani. Ekkor jön a képbe Dr. B., aki tanácsokkal látja el a hajó érdeklődő utasait, hogyan lehetne a játszmát megnyerni a nagymester ellen.
Később ez a különös idegen a fedélzeten meséli el narrátorunknak élete történetét. Megismerjük származását, hányattatását a náci korszakban, aminek köszönhetően páratlan "sakkmunkássá" vált, ahogy ő maga fogalmaz.
Czentovic élettörténete számomra olyan érdektelen, középszerű volt, hogy mondhatni unottan olvastam végig azokat a részeket. Dr. B. viszont lenyűgöző volt a számomra. Túlélt egy olyan időszakot, ami, ki merem jelenti, legalább akkora trauma, mint a koncentrációs tábor - megismerjük tőle a náciknak egy olyan kínzási módját, ami legalább olyan pusztító az emberi mivoltnak, mint a tábori körülmények a testnek -. Ez a hónapokig tartó szenvedés az ő testén is nyomokat hagyott, de leginkább az elméjén. Azt ugyanis nem vésném kőbe, hogy teljesen normális maradt...
Iszonyatosan kevés volt egy ilyen történetnek 98 oldal! És ugyanakkor pont ettől volt jó, hogy nem vált terjengőssé a novella terjedelme adta keretek miatt. A nyelvezete egyáltalán nem bonyolult, nincs tele laikusok számára értelmezhetetlen sakk-szakkifejezésekkel. Sőt, kifejezetten vonzóvá tudja tenni a játékot a hozzá nem értők számára. :) Csupán két emberi sorsra fókuszálunk, a cselekmény cseppet sem fordulatos, mégsem tudja az ember letenni a könyvet, és izgatottan várja, hogy mi fog történni. És olvasás közben észrevétlen maga is sakkjátékossá válik..
Ajánlom kifejezetten a sakk kedvelőinek és laikusoknak is. Nekem biztosan a bakancslistámra került, hogy megtanuljam. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése