"Aki szereti az embereket, az nem lehet áruló"
!!! Spoilert tartalmazhat!!
A szeptember nem volt igazán az én hónapom, egy elég makacs kötőhártya-gyulladással küszködtem, így nem sok lehetőségem volt az olvasásra. De azért egy könyvet mégis sikerült befejeznem, ami még a havi témába is passzolt. Egy számomra nagyon kedves könyvről fogok néhány gondolatot írni. Még egyetemista koromban tanultam zsidó irodalmat, ennek keretében volt tananyag Ámosz Oz is, mint kortárs/holokauszt utáni szerző.
A Párduc a pincében című (kis)regény a holokauszt utáni irodalomnak egy olyan típusába ad betekintést, amikor a kerettémát nem a soá tragédiája adja - bár a regényben is megjelenik, de inkább kissé komikus formában -, hanem az aktuálpolitikai élethelyzet. Ebbe helyeződik a történet, a helyszín, a szereplők is ebben élnek.
A helyszínünk Palesztina, 1947-et írunk, ekkor Izrael még angol mandátumterület - de már nem vagyunk messze 1948. május 14-től, amikortól Izrael Állam önálló ország lett -. Az utcákon felfegyverzett brit katonák és rendőrök masíroznak, éjjel-nappal fegyverropogás tölti be a levegőt. Este hat óra után kijárási tilalom van érvényben, aki ezt megszegi, könnyen a fogdában találhatja magát. A fegyveres ellenállás föld alatti barlangrendszerekben szerveződik, míg a felszíni úgy marad életben, mint egy rejtőzködő vírus:éjszakánként feltámad poraiból, házról-házra terjed, ahol a sebesülteket titokban képzett nővérek látják el, akik reggelre mindent nyom nélkül képesek eltüntetni.
Ebben a közegben ismerjük meg főszereplőnket, a 12 éves Profit - és családját, akik maguk is ellenállók -, akinek jóval hamarabb szembesülnie kell a felnőttek világának egy olyan arcával, ami cseppet sem gyereknek való. Ő és három társa megalapítják a maguk ellenállási mozgalmát - egy amolyan gittegyletet-, a Titkos Egyletet, megfigyelnek, éjszakánként graffitiket helyeznek el a falakon. Ebben az időben érinti meg őt az első plátói szerelem, és ekkor ismerkedik meg a történet másik főszereplőjével, az angol Dunlop őrmesterrel, kinek "szíve a szent városé", és héber leckékért cserébe vállalja, hogy angolul tanítja Profit.
Azonban ahogy a felnőttek világában sincs helye ilyen vészterhes időkben titkoknak, az ellenséggel paktálásnak, úgy a gyerekekében még annyira sincs:Profit a társai árulással vádolják és kiközösítik. Ennek ellenére lassacskán valódi szeretet ébred Profiban az őrmester iránt, úgy tekint rá, mint egy felnőtt a védelemre szoruló gyermekre. A már kissé gyermeteg cselekmény mögött kikerülhetetlenül ott van a valós világ veszedelme: a szigorodó angol fellépés miatt az ellenállás komoly veszélybe kerül. De a pozitív végkifejlet így sem elkerülhető, a történelmi tények ismeretében...
Számomra a regény egyszerre hasonlít A Pál utcai fiúkhoz és Az élet szép című filmhez: minden, ami körülvesz minket úgy tűnik, mint egy játék, de mégis rideg a valóság Nemecsek kiközösítésével, vagy éppen a náci haláltáborral. De asszociálhatunk Szabó Magda Abigéljére is, amiben Ginát közösítik ki az iskolatársai "árulása" miatt. A gyerekek szemszögébe helyezett történelem olyanná válik, mintha a körülöttünk lévő világot egy speciális mikroszkóp lencséiből néznénk. Bár a történelem komoly köntös, mégis a gyerekek sokszor mulatságos helyzetein keresztül láttatja Oz a cselekményt. Maga Dunlop őrmester figurája is nevetésre készteti az olvasót: kissé kétbalkezes, esetlen, de jóindulatú férfi - Kőnig tanár úr 2.0 :) -, akkor is a szívünkbe zárjuk, ha az ellenséghez tartozik.
Nem hiányzik a cselekményből a szerzőre jellemző önéletrajziság sem. A kisregény gyakorlatilag kivonata a Szeretetről, sötétségről című memoárnak. Egy saját, markáns emléke nagyon megható formában jelenik meg a műben, ami Oz egész életére hatással volt. A kerete ellenére azt mondhatom, hogy egy nagyon szívhez szóló történet ez gyerekekről, felnőtteknek, egyenlőségről, emberségről, igazságérzetről. Egy minden patetikusságot mellőző édes-bús "mese" arról, hogy bármelyik oldalon állunk is, elsődlegesen emberek vagyunk és lehetünk egymáshoz feltétlenül jók.
2007-ben filmadaptáció készült a regényből A kis áruló címmel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése