Zadie Smith - NW

"Nem tudom, hogy mit akarok, amíg nem akarom"

Évek óta terveztem, hogy olvasni fogok Zadie Smith-től, de hosszú időbe telt, amíg a megvalósításig sikerült jutnom. Még valamikor a 2000-es évek közepén láttam a Cukorfalat című filmet. Abban említi meg a női főszereplő -Ellen Page szerintem zseniális alakítása volt! - az írónőt. Kíváncsi voltam, milyen írásai lehetnek annak a nőnek, akit egy ilyen pszichopata tinilány előszeretettel olvas. Így került hát a kezembe legelőször az NW.

NW London északi-nyugati része, egyfajta gettó, ahol négy fiatal életét követhetjük nyomon: Leah, Keisha és Felix. Van egy ötödik szereplőnk is, Nathan, bár számomra az ő szerepe a legkevésbé hangsúlyos. Mindannyiukban közös, hogy itt élnek, fiatalok, a harmincas éveikben járnak, és mindnek vannak dédelgetett álmai. Kinek földhözragadtabbak, kinek merészebbek, kinek egyszerűbbek. Egy igazi urbanista regénybe csöppenünk, a külvárosi élet, az abban, a peremen élő, és a "belvárosi" társadalom hiteles, húsba vágó korrajza elevenedik meg előttünk.

Leah Han­well ír származású, az egyetemen filozófiát tanul, majd egy alacsony fizetést adó, jótékonysági munkát végez, felesége lesz egy frankofón színesbőrű férfinak, és felnőttként is közel lakik a házhoz, ahol felnőtt. Keisha Blake, aki egyetemi évei alatt Natalie-ra változtatja nevét, színesbőrű nő, aki keményen dolgozik, hogy előrehaladjon karrierjében, jogi diplomát szerez, majd ügyvédként praktizál. Ő egy gazdag férfi felesége lesz, aki olasz anya és színesbőrű angol apa gyermeke, és bár fel­nőttként is Északnyugat-Londonban lakik, de a kerület szegény részét messzire el­kerüli. Leah és Natalie barátsága áll a regény középpontjában, kettejük történeté­ről tudunk meg a legtöbbet. Felix Cooper színesbőrű férfi, akinek korábbi életét a drog, az alkohol, a kétes ügyletek és különös kapcsolatok határozták meg, ám úgy döntött, hogy új életet kezd, amelyben Grace (nevének jelentése: kegyelem) nevű barátnője van segítségére. Nathan gyermekkorában egy osz­tályba járt Keishával és Leah-val, most drogozik, lányokat futtat és metróbérleteket árul.

Minden rész más stílusban íródott és más főszereplő életét mutatja be – ez is ar­ról árulkodik, hogy bár összeköti őket a hely, ahonnan származnak, különböző életet élnek. A két látogatás című rész zárja keretbe a regényt, amely ugyanott végződik, ahol elkezdődött: Leah a függőágyban fekszik a kertjében, forróság van, mozdulatlanságából egy látogató billenti ki. Shar azt állítja, hogy az édesanyja szívrohammal kórházba került, de nincs pénze taxira, hogy utána menjen. Leah készségesen beengedi, taxit hív és pénzt ad neki, amelyet a nő ígérete szerint majd visszaad. A vissza nem adott tartozás és a nő nai­vitása visszatérő téma a regényben, és összeköti a négy különböző kisebb történetet. Leah mindig az állandóságot keresi, férje a mozgást, a változást.

Keisha, akiből Natalie lesz, egy egyetemet végzett, tipikus harmincas nő, aki a család mellett egyensúlyozik a karrier mezején, de a siker, a pénz sem teszi őt boldoggá, hiába jut ki az NW-ből, mégis sokszor hazamenekül a biztonságot jelentő egykori otthonba. Látszólag ő az, akinek a legjobban sikerül az élet, ugyanakkor nincsenek előtte távlatok, a belvárosi élet már semmivel nem jelent neki többet, mint a gettóélet.

Felix volt nekem a leghangsúlyosabb, legmaradandóbb szereplő a könyvben. Új életet akar kezdeni, ezért elhagyja a gettót, a mozgása szerint, postai kódszámokkal szeparálódnak el az ő fejezetei a többiekétől. Ő az a karakter, akinek úgy igazán nagyon lehet szurkolni, hogy összejöjjön neki. És hiába tudni már gyakorlatilag az elején, hogy mi lesz vele, engem nagyon lesújtott.

Magát a könyvet az elején rettenetesen untam és utáltam, kb. harminc oldal után el akartam dobni a fenébe, "Mi a büdös rossebb ez a szar??!!"-felkiáltással, de mégis azt éreztem, hogy esélyt kell adnom neki, hogy csak át kell lendülnöm azon a bizonyos holtponton. És ezerszeresen is megérte a kezdeti kínlódást! Sem szerkezetileg, sem nyelvezetileg nem egy szokványos könyv ez. Nehéz elkapni az ízét, de ha egyszer sikerült, akkor nem ereszt el egykönnyen. Olyan problémákat feszeget, amelyek függetlenek a földrajzi helytől, az anyagi helyzettől, gyakorlatilag napjainkban bárhol aktuálisak lehetnek. Miközben kísérjük ezeket a fiatalokat a saját útjuk megtalálásában, talán a saját álmainkat is újraéljük. És tanulunk valami nagyon fontosat:hitet, soha fel nem adást, hogy soha ne akarjunk a körülményeink áldozatai lenni, legalább keressük a kiutat, akármilyen nehéz is.