Romain Puértolas - A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt

A könyvheti Libri-akcióban csaptam le rá - potom pénzért jutottam hozzá :) -, abszolút passzolt a júniusi "Nincs időm olvasni.."-témához (olvass egy könyvet, amit a borítója alapján választottál ). Mikor megláttam ezt a rikító borítót és ezt a címet, gyakorlatilag a KELL!-érzés fogott el menten.

Már a kiinduló helyzet is elég abszurd:egy szakállas-turbános indiai férfi, kibérelt öltönyben Párizsba érkezik, és a reptérről a legközelebbi Ikeába viteti magát a taxissal, mindenféle ingóvagyon nélkül, egy (hamis) 100 eurós bankjeggyel a zsebében, és egy IKEA-katalógusból kivágott képpel, egy szuper, szegecsekkel bőven ellátott, fakíroknak kifejezetten ideális ágyról.

Főhősünk mondhatnánk, hogy Houdini és David Copperfield szerelemgyereke:egy piti - de ugyanakkor jólelkű - csaló, aki valahogy minden helyzetből, amibe innentől kezdve kerül, egy hajszálának görbülete nélkül távozik. Eredetileg csak egy ágyat szeretne hazavinni magának, mégis egy komikus véletlen folytán egy szekrényben találja magát, ami  meg sem áll Angliáig. Mindeközben a nyomában van egy bosszúszomjas taxis, és epedve várja őt vissza Párizsba a babaarcú Marie...

Nagyon ennél többet nem is akarok mesélni a történetről, mert minden második mondat spoiler lenne. A legfontosabb, amit viszont el szeretnék mondani róla, hogy számomra ez egy aktuálpolitikai, de mégis nagyon szórakoztató A kis herceg - a felnőttmese gyerek köntösben -. Szórakoztató, kikapcsoló, de ha egy kicsit is a nevetés mögé nézünk, valójában egy cseppet sem vicces történet a "migráns lét" viszontagságairól. Arról, hogy hány olyan, tényleg menekült ember van most is a világon, aki azért visel el sokszor embertelen élethelyzeteket, nélkülözi a családját, hogy valamiféle jobb életet tudjon teremteni. Hogy ezek a "közveszélyes" migránsok valójában éppenséggel olyan hús-vér emberek, mint te vagy én, ugyanazok a vágyai mint neked meg nekem. Nem a te munkádat akarja elvenni, nem téged akar halálra késelni, csak élhetőbb életet szeretne élni.

Mindenféle politizálás nélkül írom le, hogy az ilyen-olyan "Stop-tervek" helyett ezt adnám minden politikus kezébe, hogy kicsit elgondolkozzon azon, hogy talán többet kellene foglalkozni országon belül azzal az alkoholistával, aki naponta 3x részegen szarrá veri a családját - és most csak egy példát ragadtam ki abból, ami nagyon is itt van a közvetlen közelünkben -, mint egy elszomorító élethelyzetet a politikai propaganda egyetlen kapaszkodójává tenni - mert ugye idegen=késelő, erőszakoló, terrorista migráns, a honpolgár legszörnyűbb rémálma.. -.

Könnyed, olvasható stílus, a legkevésbé sem könnyű mögöttes mondanivalóval. Nem bántam meg, igazán jó vétel volt. :)