"Az oroszok már a spájzban vannak" . Merthogy egy olyan utópiába csöppenünk, amihez tulajdonképpen csak néhány zseniális és vakmerő elme kell, meg némi infrastruktúra, és hamarosan kopogni fog az ajtón...
George Orwell szintén ikonikus regényéből ismerjük a következő gondolatot: "Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos". És azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag az egész regény egy durván kifordított 1984. De a Nagy Testvér most nem egyetlen személy, aki köre egész ideológia épül, hanem egy teljhatalmú, zseniális agytrösztökkel felvértezett cég, a Kör, aki egyfajta technológiai Teréz Anyaként zászlójára tűzi, hogy mindazt, amit kitalál, elterjeszt, az emberiség jobbá tételének érdekében teszi. Legfőbb célja egy olyan ValóÉn megalkotása, amivel minden egyes felhasználó egyetlen fiókkal irányíthatja on-line az egész életét, Őrszem kamerák segítségével pedig teljes mértékben átlátható lesz....
Képzeld el azt a világot, amiben nincs többé magánszféra, mert a kamerát alvásidőre és három perc erejéig a wc-n semlegesítheted...képzeld el, hogy minden egyes adatodat a pulzusszámodtól a kedvenc kajádig egy karperec tárolja, hogy a Föld bármely szegmensén, ahol Őrszem van elhelyezve, a tudtod nélkül bármikor megfigyelhetnek, és halmazokba csoportosíthatnak a szerint, mennyire vagy veszélyes a társadalomra...hogy a kommentjeid, zingjeid, mosolygó és homlokráncoló smileyk határozzák meg, mennyire vagy része egy közösségnek... Bizarr, igaz? Most tedd hozzá, hogy mindezt a nap 24 órájában közvetítik az egész világnak, több száz millió embernek, aki a neten követ téged... Így már ijesztő?
"Egyvalakinek egyetlen címet, egyetlen azonosítót, egyetlen jelszót, egyetlen pénzkezelési rendszert. Nincs többé tucatnyi jelszó és tucatnyi azonosító. Az eszközeid tudják, ki vagy, és aki fizet, jelentkezik, reagál, megnéz és értékel, aki lát és akit látnak, az nem más, mint egyetlen éned - az eltorzíthatatlan és álcázhatatlan ValóÉn. (...) Életed végéig elég egyetlen gomb a neten."
Ennek a Teréz Anyának a karjaiba záródik a fiatal, ambiciózus, de iszonyatosan naiv Mae Holland, akit legjobb barátnője ajánl be a céghez. Persze ő is alulról kezdi, de villámgyorsan a menők közé dolgozza magát. Teljesen magáévá teszi a filozófiát, mindazt, amit a Kör képvisel. A látszólag idilli világ egyre jobban beszippantja őt, szinte észre sem veszi, hogy az élete már gyakorlatilag nem is az övé. Itt jegyezném meg, hogy Mae karaktere az egyik legidegesítőbb naiva, akit valaha papírra vetettek. Ha nagy nehezen észre is vesz valamit, hogy nem egészen kerek (haha), akkor annak is vége kb. 2 másodperc múlva, és minden csillámpónisan csodálatos. Ideértve az életében felbukkanó férfit, Kaldent, aki olyannak tűnik, akire azt szoktuk mondani, hogy az se igaz, amit kérdez, de elég ha hozzáér/megcsókolja/közösülnek, és már söpörtük is a szőnyeg alá - Kicsit Ana Steel-szagú, csak úgy mondom -. Ő lesz az első, aki civilként aláveti magát a teljes átláthatóságnak, visszafordíthatatlan események sorozatát elindítva ezzel...
Több mint 10 napig olvastam ezt a könyvet. Nem azért, mert nem kötött le, sokkal inkább olvasás közben emésztős fajta. Nem akkora a fajsúlya, mint egy klasszikus irodalmi műnek, de bőven van rajta rágódni való. A XXI. században gyakorlatilag mindenhol körülvesz minket a technika:okostelefont, közösségi portálokat használunk, az interneten intézzük a vásárlásainkat, a pénzügyeinket, tenyérnyi kütyükben tároljuk az egész életünket. És talán bele sem gondolunk, hogy ezek az oldalak a maguk módján megfigyelnek bennünket - elég csak arra gondolni, hogy a Google megjegyzi a gyakori kereséseinket, tovább menve, a gyakori böngészéseink alapján a Facebook hirdetéseket dobál fel nekünk. A webáruházak mindenféle kuponokkal, akciókkal csábítgatnak bennünket vásárlásra, egymást túllicitálva. Dave Eggers utópisztikus világa naponta körbevesz minket. Mégis elborzasztó ez a jövőkép, hogy teljesen elveszhet a magánszféra, a kontrollt számítógépek,kamerák és a mögöttük álló fejlesztők veszik át.
Ahogy a nyitó idézettel ki szerettem volna fejezni, a világháló nyújtotta tér és lehetőségek gyakorlatilag a küszöbünk elé hozták a lehetőséget, hogy a teljes átláthatóság megvalósuljon. Csak határokat nem ismerő zsenikre, és olyan naiv, befolyásolható közvetítő közegre van szükség, mint Mae. Ebből a szempontból ez egy tökéletes, olvasmányos regény, hajszálpontosan felkészít minket mindarra, ami várhat ránk, ha elszabadul a gyeplő. Néha jelentéktelennek tűnő mondatokkal vezet minket egyre mélyebbre, amíg el nem veszítjük az akaratunkat, és gyakorlatilag sodródunk az eseményekkel, amik egy számomra megdöbbentő végkifejlet felé vezetnek.
Egyetlen gyengesége van talán: Bailey és Mae kivételével a karakterek felejthetők, nincs számomra valódi tartalmuk, töltelékeknek tűnnek. Mae, ahogy már említettem, a szótári naiv szereplő tökéletes megtestesítője, ettől halálosan idegesítő lesz - én eldobtam a könyvet a végén, és párszor emlegettem az édes anyukáját -. Bailey pedig egymaga elviszi az egész Kört a hátán. Emberi és barátságos, mégis a legkérlelhetetlenebb karakter a könyvben. Bravó, Mr. Eggers! Megalkotta a tipikusan Tom Hanksnek való karaktert, akit egy másodperc alatt bárki képes megkedvelni. Mégis pontosan ebbe a köntösbe rejtve ott van egy kérlelhetetlen mogul, aki a lehető legszelídebb hangnemben, mosolyogva, és úgy megmagyarázva mindent, hogy ember bele nem tud kötni, átgázol bármi és bárkin, hogy bezáruljon a kör.
Kihagyhatatlan olvasmány az inkább elmélkedős, nem tipikusan űrlényes-robotos-idegenes sci-fi kedvelőinek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése