"Ebben a pillanatban leszarom, hogy ki látja meg a csókunkat. Ha az egész világ venne körül minket megvető pillantásokkal, akkor sem érdekelne."
Nagyon ritkán jut eszembe olyan könyvről írni, amit rongyosra olvastam. De nagyon szeretem ezt a regényt, mert személyesen is érint egy bizonyos formában...ismertem és nagyon szerettem valakit, aki éveken át cipelte magányosan a titkát, mígnem én lettem az őrzője..és akinek több mint 10 éve nyoma veszett, mert ez a titok pecsételte meg a sorsát..a mi barátságunknak ajánlom ezt az irományt.
Bence és Noel két huszonéves fiatal, akiket általános iskolás koruk óta különös barátság fűz össze Abban a korban ismerik meg egymást,amikor a fiúknak még mondogatják,hogy milyen szép az x kislány, és a kisfiúk automatikusan bele is szeretnek az illető hölgybe. Noelnek azonban ez már akkor sem megy,érzi, hogy nem tartozik ebbe a világba. Bence más, ő már akkor is a leendő férfi szemével nézi a lányokat. Egy dologban azonban mindketten egyformák:érzik, hogy az ő barátságuk más mint a haverkodás a többi fiúval, de akkor ezt még egyikük sem képes definiálni....
A középiskolás évek elsodorják őket egymástól, noha mindketten Békéscsabán élnek, alig pár utcára egymástól. Nono egyre inkább érzi, hogy ő "más", ezért ösztönösen is távol tartja magát Benitől, míg ó a menő társaságba menekül a megmagyarázhatatlan kapocs elől, ami Noelhez köti. Mindketten felnőnek, teljesen külön utakon járnak:egyikük már nyíltan vállalja homoszexualitását, másikuk stabil kapcsolatban él kedvesével, Rékával. Aztán a kemencei kiruccanás mindent megváltoztat....
Innentől kezdve a két fiatal élete olyan lesz, mint amikor Hollandiában megrendezik a Domino-napot:egyetlen pici dominó borít fel több tízezer másikat. Noel Kemence után többé nem tud szabadulni Bence iránti szerelmétől, és Bence sem ugyanaz mint előtte. Küzdenek, harcolnak - főleg Beni, aki egyébként heteroszexuális -, de nincs értelme, eljön a pont, ahonnan nincs tovább. Mindent hátrahagy, hogy Noellel éljen ebben a küzdelmes, pusztító szerelemben, az ember sokáig elhiszi, hogy lehet ilyen.
De valóban? Létezik, hogy valaki, aki egyértelműen a lányokat szereti pillanatok alatt szinte már betegesen vonzódjon egy fiúhoz? Mert Bencében ez az. Szinte beteges szenvedély, de nem pusztán testiség, hiszen gyakorlatilag mindent feláldoz ezért a kapcsolatért. De valóban áldozat, miközben istenigazából nem vállalja fel mások előtt? Ott vannak ugyan Nono barátai - akik közt a többség maga is meleg, vagy elfogadja az ilyen kapcsolatokat -, de ők is kételkednek, még ha nem is mondják ki. Bence maga sem tudja helyre tenni az érzéseit, ordít a lapokról, hogy szereti Noelt, de ez nem ugyanolyan szerelem, ahogy őt szeretik. És aki a leginkább kételyek közt él, az maga Noel. Boldog, de az élete mégis szenvedés. Ez nem egy szokványos kapcsolat,és nincs az a boldog pillanat, amit ne árnyékolna be. Hiszen Bencének oly sok apró és kevésbé apró megnyilvánulása árulkodik arról, hogy ez az egész csupán egy álom, ami vészesen közeledik a végéhez, ahogy az óra ketyeg a bombán...
Nagyon szerettem ezt az írást az első sorától...és nagyon fájt nekem. Fájt nekem a tehetetlenség, az emlékek, hogy egy embert láttam éveken át ugyanígy szenvedni, és nem tehettem semmit, ahogy most sem. Nem mondhattam Bencének, hogy hagyja abba, mielőtt mindkettőjüket elpusztítja, és Noelnek sem, hogy ne menjen fejjel a falnak. Csak sodródtam velük, néztem őket kívülről, mintha egy film peregne előttem, ott voltam velük az emlékeikben, a jelenben, és ugyanúgy sajgott a szívem. Sokáig mindkettőért. Mert ugyan mitől lenne az ő szerelmük más, mint egy heteroszexuális kapcsolat? Nekik talán nincs joguk hozzá? Ők és a társaik miért nem élhetnek szabadon a szerelmüknek, ahogy egy fiú és egy lány teheti? Mikor nő fel a világ ehhez? Szinte meghasadt a szívem ezért a szerelemért, ami olyan csodálatos..lehetett volna. De a végzetet senki sem kerülheti el.
Tetszett a könyv szerkezeti felépítése, annak ellenére, hogy ugrándoztunk térben és időben. Abszolút logikus volt és érthető, Jó volt látni ugyanazt a szituációt Noel és Bence szemszögéből látni, vagy kívülről a barátok, a tiszai dodzsemes vagy a velük egy kempingben sátorozók szemszögéből. Felvetődött bennem a kérdés, hogy én hasonló helyzetben mit tennék....de nem tudom. Gyűlölni akarom Bencét, hogy idáig hagyta a dolgokat megtörténni, de egyszerűen nem tudok pálcát törni felette, nem tudom józanul megítélni, hogy valóban szerette-e Noelt..kellett, hogy szeresse, de....akkor mondd, miért lett volna szükséged arra a szóra?
